Perseverance: új képek a NASA/JPL sajtótájékoztatóról

Szerző: Kovács Gergő

A legnagyobb elérésű magyarországi tematikus űrkutatási YouTube csatorna, az Űrutazás-Űrhajók (a Spacejunkie.hu és Space Station Guys főszereplésével) február 22-én hétfőn 19:40-től főszerkesztőnk, Rezsabek Nándor szakkommentálásával ad élő közvetítést a sikeres Perseverance-landolás NASA sajtótájékoztatójáról.

A sajtótájékoztató során mutatták be először a Perseverance kamerái által készített fantasztikus videofelvételeket.

A fékezés megkezdése 39:25-től:

A fékezőernyő. Forrás: NASA
A hővédő pajzs leválása. Forrás: NASA
A Skycrane (balra fent), a Perseverance (balra lent) és a felszín, a hajtóművek
által felvert porral. Forrás: NASA
A Perseverance-t felszínre helyező Skycrane. Forrás: NASA
A landolás pillanata az MRO felvételén: az ejtőernyő és a hátsó hővédő pajzs; a fékezőegység; a Perseverance és az elülső hővédő pajzs. Forrás: NASA
A landolás. Forrás: NASA

A Perseverance leszállása Győrből

Szerző: Kereszty Zsolt

Egész napos jó idő után, estére épp a fátyolfelhők előtt sikerült a Marsot ma videózni és fotózni, a Perseverance NASA szonda érkezése előtt pár órával. Seeing 4-5/10, átlátszóság 8/10, az égitest horizont feletti magassága igen kedvező 60 fok volt az észlelés idején.

A 6,9″ átmérőjű Mars 2021. február 18.-án a győri Corona Borealis Csillagvizsgálóból

A kicsi bolygó korong közepétől jobbra a feltűnő, “fejjel lefelé India alakú” Syrtis Maior látható. A centrumtól lentebb egy nagyméretű világos folt a Hellas medencéje tűnik fel. Segítség lehet a jobboldali kép, melyen az éppen látható albedó alakzatok láthatók a SkySafari Pro planetárium programban készült Mars szimuláción. Az összezsugorodott Déli Poláris Sapka (SPC) már nem látható, egyrészt talán a kicsi bolygóméret másrészt a fázisba nyúlása miatt. A kép legkisebb felbontása kb. 0,2″, ami a Mars távolságában kb. 200 km-es fizikai méretet jelent.

További részletek weblapomon itt: http://crbobs.hu/galeria/naprendszer/mars-2021-02-18/

A Mars és a hozzá kapcsolódó tévhitek

Szerző: Kereszturi Ákos

Egy emberi arc, egy combcsont, egy pisztoly, néhány rabszolga, és sok más egyéb, amit eddig látni véltek a Marson, de valójában nincsenek ott. A vörös bolygó sokak fantáziáját megmozgatja, de ez a hét különösen izgalmas a tudomány és a tényszerű információk kedvelőinek is, ugyanis a napokban odaért Hope űrszonda után csütörtökön a NASA marsjáróján lesz a világ szeme, amelynek programjában az is szerepel, hogy marsi kőzeteket hozzunk földi laboratóriumokba.

A Mars 2020, azaz a Perseverance marsjáró 2021. február 18-án landol a vörös bolygón. Feladata többek között olyan kőzetminták összegyűjtése lesz, amelyeket néhány év múlva, egy következő küldetés keretében visszahoznak a Földre, és itt a különböző laboratóriumokban részletesen elemeznek. A kutatómunka egyik fő mozgatórugója az élet lehetőségének keresése és megértése a bolygón – de a témakör sok, tudománytól elrugaszkodott ötletet is életre hívott. A küldetés kapcsán röviden áttekintjük a Marshoz kötődő legnépszerűbb tévhiteket és összeesküvés-elméleteket.

Talán a legrégebbi az értelmes lények által létrehozott Mars-csatornákról szóló elképzelés. Giovanni Schiaparelli olasz csillagász az 1877-es nagy Mars-közelség alkalmával egyes foltok között elnyúlt, vonalszerű alakzatokat vélt látni, amelyeket korábban honfitársa, Angelo Secchi is észlelt. Megfigyeléseiről készült írásaiban az olasz “canali” kifejezést (amely természetes vízszállító mélyedést jelent) hibásan “channels” helyett “canals” kifejezésként fordították angolra. Utóbbi mesterséges csatornát jelent, amely jól illeszkedett ahhoz a 19. századi nézethez, miszerint sok lakott égitest van a Világegyetemben. A marsi élet, sőt az értelmes élet lehetőségének gondolata egyre népszerűbbé vált. 

Percival Lowell egyik rajza a Marson látni vélt csatornákról (NASA)

Nem véletlen, hogy Percival Lowell csillagász az 1900-as évek elején végzett arizonai távcsöves megfigyelései során csatornákat vélt látni a bolygón, s ezekről állítólag fényképek is készültek – azonban értékelhető minőségű fotók sosem kerültek elő. Sokak számára vonzó volt az az elmélet, mely szerint a feltételezett, haldokló marsi civilizáció a sarki jégsapkák anyagából szállít vizet az alacsonyabb szélességi fokú területekre a bolygón, és e csatornák mellett kivirágzó növényzet sávja látható a képeken. 

Azonban a szárnyaló képzelet és a marsi élet gondolatának kedvező kultúrtörténeti környezet, a mindennapokat átjáró science-fiction hangulat némi törést szenvedett 1969-ben, amikor a Mariner-6 űrszonda első képei, majd az ezt követő szondák mérései igazolták: a mesterséges csatornák nem léteznek. Érdemes megemlíteni, hogy Lowell csatornáit a legtöbb észlelő kortársa nem látta, azonban a fotográfia korlátozott akkori lehetőségei miatt csak később tudtak bizonyítékkal (a mesterséges csatornák cáfolatával) előállni.

Arcok a Marson

Az 1970-es évek végén, a Viking-űrszondák keringő egységeinek képeiből készült Mars-térképen azonosították a „Mars-arc” néven elhíresült alakzatot, amely a kép készítésekor jellemző megvilágítási viszonyok mellett egy emberi arcra hasonlított. Mérete alapján persze egy kisebb hegyről van szó, és a korai fotók után készült újabb, jobb minőségű képek megmutatták, hogy nem igazán hasonlít arcra a kérdéses szikla – a mesterséges eredet ötlete elszállt.

A Mars-arcnak nevezett alakzat képe egy korábbi (balra) és egy modernebb, jobb felbontású felvételen (jobbra) (NASA)

További, nem sokkal komolyabb, szintén arcra emlékeztető alakzatok is mutatkoztak a bolygón, amelyeket a leszállóegységek képei örökítettek meg. Sok szikla között sok arcot lehet felfedezni, olyan is akad, amelyet az egyik rover kereke részben el is „taposott”. 

A fentiek sorába illeszkedik az a furcsa alakú kőzet, amelybe egy ember alak is beleképzelhető – noha mérete egy játékmackóéhoz hasonló. Mivel a felvételeken sokféle szikla mutatkozik, ezért akárcsak egy földi sziklasivatagokban, érdekes alakzatok akadnak köztük. De míg a Földön senki nem csodálkozik egy emberfej, kutya, macska stb. alakú sziklán, a Marson ez hírértékű érdekesség. Ennek megfelelően koponya, patkány, majom és egyéb alakzatokról is olvashatunk cikkeket. Noha a furcsa alakú kövekben semmi különös nincsen, a kattintásra vadászó honlapok hírt generálnak belőle, amit a kevésbé kritikus hozzáállású olvasó akár komolyan is vehet.

Egy közel egy arasz magas furcsa kőalakzat a Mars felszínén (NASA)

Hatalmasnak látszik a Mars – a vírusként terjedő emailben

2003-ban jelent meg egy olyan téves email, amely szerint az adott év nyarán a Mars olyan közel lesz a Földhöz, amennyire csak 60 ezer évente szokott, és emiatt akkorának látszik majd az égen, mint a telihold. „Kár lenne kihagyni egy ilyen látványt – küldje hát tovább ezt az emailt ismerőseinek.” – olvasható az üzenetben. A laikus felhasználók meg természetesen lavinát generálnak az email terjesztésével. 

A Mars persze sosem látszódhat akkorának szabad szemmel, mint a Hold; elég ha egy, a Naprendszer szerkezetét mutató ábrán, vagy a Google segítségével összehasonlítjuk a Hold és a Mars távolságát. Rövid munka alapján kiderül bárkinek, hogy míg a Mars 54 millió km-nél sosem jön közelebb a Földhöz, a Hold átlagos távolsága 0,4 millió km körüli. Emellett a Mars átmérője kb. 6800 km, a Holdé pedig feleakkora, kb. 3500 km. A kétszer nagyobb Mars tehát legalább 100-szor messzebb van a Holdnál, még ha bolygónk közelében is jár. 

A Hold átlagos látszó mérete és a Mars legnagyobb látszó mérete (jobbra fent)

A lánclevélözön pedig 2003 után is többször megindult, ugyanis a levélben nem volt évszám, ennek megfelelően minden nyáron újra terjedt.

Elképzelhető, hogy mindez szinte „véletlenül” indult meg évente, a dolog részben önfenntartó is lehet – szerencsére néhány évvel később fokozatosan elhalt a jelenség.

Csont, kígyó, pisztoly, piramis

A Curiosity rover néhány évvel ezelőtt egy hosszúkás követ fotózott le a Marson, amely „combcsont” megnevezéssel terjedt az interneten – holott nem más, mint egy hosszúkás kődarab. A kígyó alakú, elnyúlt köveknél csak a kevésbé elnyúlt, zömök alakúak érdekesebbek. Ezek esetenként piramis formát vesznek fel, mivel két domináns szélirány évszázadokon keresztül fújja őket és csiszolja felületüket a szállított porszemekkel. Ezeket a köveket a Földön sarkos kavicsoknak (vagy dreikantereknek) nevezik, gyakran öltenek piramis alakot is. Nem meglepő módon felmerült, hogy miniatűr marslakók építhették az ilyen alakzatokat is – ha ez az egyébként kitartóan fújó szélnek nehezére esett volna.

Combcsont (balra fent), pisztoly (balra lent), és két, piramis alakú kőzet (jobbra fent és lent) (NASA)

Az ötletek nem állnak meg néhány érdekes kőnél. Sok követője van a közösségi portálokon az olyan összeesküvés-elméleteknek, amelyek alapján emberek is élnek már a vörös bolygón, de főleg rabszolgasorban, esetleg elrabolt gyerekekként. Embert juttatni sajnos eddig még nem sikerült a Marsra, de remélhetőleg még a mi életünkben erre sor kerül. Ez nem probléma a képzeletbeli emberes marsbázis hívőinek, még akkor sem, ha azt egyesek szerint az oroszok már lerombolták. Akadnak, akik a marsi rovereket megszerelő űrhajósokat is látni vélnek (a NASA nem is sajnálná ezt), de még váratlanabb állítás például, hogy Barack Obama korábbi amerikai elnök tizenévesen már járt a Marson.

A sort sokáig lehetne folytatni, hiszen az internet szinte bármit elbír. A valóság megismerésére pedig egyre kisebb az igény, a szakemberek véleménye és a mérhető, megörökíthető tények kevésbé népszerűek. A véleménybuborékok pedig segítenek a felhasználónak a számára szimpatikus elgondolások megismerésében és a neki nem szimpatikus tények elrejtésében.

Magyarázat az emberi gondolkodásban

A kősivatagban főleg kreativitás kérdése érdekes alakzatokat találni. Az ember evolúciósan pedig arra lett trenírozva, hogy mintázatot keressen és azonosítson, ami pl. az ehető növények vagy a veszélyes állatok felismerésében hasznos. Ha mindehhez gyanakvás is társul, kész a bizonytalan látnivalót befogadó hozzáállás. Utóbbi is előnyös volt őseinknek, hiszen az az ősember maradt életben, amelyik a legkorábban, már néhány bizonytalan jel alapján is ragadozót sejtett a közelben – ha tévedett, az nem volt baj, de ha későn kapcsolt, mert nem volt elég gyanakvó, ő lett a vacsora. 

A fentiekben összegyűjtött furcsaságok leginkább kulturális és pszichológiai elemzésekhez érdekesek. Bemutatják, az ember mennyire vágyik arra, hogy igényeinek, képzelt reményeinek megfelelő valóságot próbáljon elképzelni. A tudományos mérések azonban szerencsére a valóságot, illetve annak legjobb közelítését mutatják. Míg az ősemberek túléléséhez a mintafelismerés hasznosan kapcsolódott össze a túlzott félelemmel és a veszély feltételezésével, a Homo sapiens esetében a túlélést a mintafelismerés és a racionális, kritikus szemléletű és környezettudatos szemlélet biztosíthatja. A téves ismeretek terjesztése ezért a Mars témakörében is káros, noha sokkal kevésbé ártalmas, mint pl. az oltásellenesség – ugyanakkor ha kritikus szemlélettel keressük a valóságot a Marson is, az a túlélés általános módszerének elsajátítását is segíti.

A nemhivatalosan csak „Happy Face” névre keresztelt kráter a Marson. Belsejét a klímaváltozásokkal kapcsolatos besugárzás és jégkiválás/szublimálás révén koncentrikus alakzatok töltik ki, amelyek pusztulása érdekes, vigyorgó arc képéhez hasonló formát hozott létre (NASA).


Forrás: Szkeptikus Blog

Tianwen-1: videó marsközelből

Szerző: Kovács Gergő

Az öt tonnás, napelemekkel és egy mars-roverrel felszerelt kínai Tianwen-1 űrszonda új, lélegzetelállító videósorozatot küldött a Vörös Bolygóról. A február 10-én sikeresen pályára állt szonda felvételein kiválóan láthatóak az elliptikus pályára állás egyes jelenetei csakúgy, mint a Mars egyes felszíni alakzatai, például meteoritkráterei. A tervek szerint a Tianwen-1 roverje májusban fog leszállni a bolygóra.

Forrás: futurism.com

BREAKING: a kínai Tienven-1 is Mars körüli pályára állt

Szerző: Szabó Bence

Magyar idő szerint 14 órakor érkezett a hír, hogy a kínai Tienven-1 szondatrió Mars körüli pályára állt. A szonda 12:52-kor kezdett el fékezni, és 15 percen át lassította magát a 3 kN tolóerejű hajtóművel. Mivel a manőver közben a Mars árnyékába került, 13:47-ig rádiócsend volt a szonda és a földi irányítók között. Az űreszköz érkezését a Bochum Obszervatórium 20 méteres rádióantennájával is lehetett követni, ahol folyamatosan lehetett látni a szonda beérkező jeleit. Így a Tienven-1 egy körülbelül 400×180 000 kilométeres elliptikus pályára állt a Mars köré, a pontos adatokat csak később fogják közzétenni a kínai hatóságok. Mától a szonda megkezdheti a pályacsökkentő manővereket, mellyel egy közel kör alakú pályára fog állni. Várhatóan májusban fog megtörténni a leszállás: a szonda 3 részből áll – a keringőegység a Mars körül fogja a leszállóegység jeleit továbbadni a Föld felé, míg az sima leszállást hajt végre az Utopia Planitia síkságon. Amikor minden rendszer készen áll, a 240 kilós marsjáró is legördül a felszínre, és megkezdheti a 3 hónaposra tervezett tudományos programját. A potenciális leszállási zónát először a keringőegységen található 0,65 méteres felbontású kamerával részletesen feltérképezik, ezért is kell várni május/júniusig a landolással. A mai sikerrel a Tienven-1 csatlakozott a tegnap pályára állt arab Hope űrszondához, az amerikai Mars 2020 a következő a sorban, ami február 18-án fog megérkezni a Vörös Bolygóra.

A kínai küldetésirányítók. Kép forrása: CNSA
Az első felvétel a Marsról. Kép forrása: CNSA
Egy kieresztett minikamerával készített kép a szondáról, az űr mélységében. Kép forrása: CNSA


Forrás: Spacejunkie.hu

BREAKING: Sikeresen Mars körüli pályára állt a Hope űrszonda

Szerző: Bonczók Zoltán

Magyar idő szerint ma 17:15 körül sikeresen Mars körüli pályára állt az Egyesült Arab Emírségek Űrügynökségének (UEASA) első Mars-szondája, az Al-Amal (angolul Hope, magyarul Remény). A szonda 204 nap utazás, 480 millió megtett kilométer, és egy 27 percig tartó lassító manőver után állt sikeresen Mars körüli pályára, ahol év közepe-vége felé kezdi meg a tudományos munkáját. A szonda tervezett élettartama kb. 2 év.

A Hope a fedélzetén található három tudományos műszerrel fogja vizsgálni a Vörös bolygó atmoszféráját, időjárását, a légkörből elszökő gázokat, és ezen jelenségek különböző folyamatait.

A megérkezés előtt az UEASA szakemberei 50%-ra becsülték a pályára állás sikerességét. Az űrszonda ezzel sikeresen túl van küldetésének legkritikusabb pontján, és joggal nevezhetjük űrtörténelmi jelentőségűnek az eseményt, mivel az első arab ország, akik a Marshoz küldtek egy űrszondát, illetve India után a második nemzet, akinek ezt első próbálkozásra sikerült is.

A Hope után a következő Marshoz érkező szonda a kínai Tianven-1 lesz, ami holnap kísérli majd meg a pályára állást, és pár hónap múlva pedig a leszállást a Vörös Bolygóra. A tavaly indított három Mars-szonda közül az utolsó az amerikai Perseverance lesz, ami február 18-án érkezik majd meg és egyből le is száll a Mars felszínére.

További részleteket az űrszondáról a korábbi írásainkban találtok: itt és itt. (És persze itt 🙂 – a szerk.)

Forrás: Spacejunkie.hu

Holnap érkezik meg a Marshoz a Hope űrszonda

Szerző: Szabó Bence

Holnap délután magyar idő szerint 16 óra 41 perckor fog pályára állni a Mars köré az Al-Amal (angolul Hope, magyarul Remény) névre keresztelt emirátusi űrszonda. Az űreszköznek már ez előtt majdnem fél órával el kell kezdeni fékezni, ugyanis a hajtóműveinek 27 percbe fog telni, míg kellően lelassítják az űrszondát. Ezt a manővert orbital injection burn-nek hívjuk, és az üzemanyagának több mint felét el fogja ehhez használni.

Az űrszondát 2020. július 20-án indították Japánból, a Mitsubishi Heavy Industries H-2A nehézrakétájával. A felbocsátás után a fékezés lesz a misszió legkritikusabb pontja: ha túl későn kezdik el, vagy meg sem történik a fékezés, akkor a szonda elhalad a Mars mellett, és a bolygóközi térben köt ki. Ha a fékezőmanőverkor a szonda rossz irányba néz, akkor akár a Mars atmoszférájába is beléphet – a NASA Mars Climate Orbiter szondája is ugyanerre a sorsra jutott, s égett el a Mars légkörében 1999-ben.

Sarah Al-Amiri, az Egyesült Arab Emírségek Technológiai minisztere, és az Egyesült Arab Emírségek Űrügynökségének (UEASA) igazgatója elmondása szerint már rengetegszer leszimulálták a küldetés ezen részét, a rendszereket is tesztelték, és a küldetésért felelős csapat is készen áll. Hozzátette, hogy ugyan a szonda hajtóműveit letesztelték még a Földön is, illetve már az űrben is hajtottak végre pályakorrekciós manővereket, de még sosem voltak működésben 27 percen keresztül. A mérnökcsapat 50%-os esélyt lát arra, hogy sikerülni fog a Mars körüli pályára állás.

Az Al-Amal felkészítése a bolygóközi útjára. Kép forrása: Mohammed Bin Rashid Space Centre

Ha sikeres lesz a holnapi megérkezés, a fedélzetén található három tudományos műszerrel fogja vizsgálni a Vörös bolygó atmoszféráját, időjárását, a légkörből elszökő gázokat, és ezen jelenségek különböző folyamatait.

Az előbb tudományos program csak az év közepe-vége fele keződhet el, először a Hope a kijelölt 20 000 x 43 000 km-es elliptikus pályára irányítja magát. A gondosan megtervezett keringési pályának köszönhetően a Hope teljes képet kaphat a bolygó atmoszférájáról, különböző napszakokban. Egy adott pont felett kilenc naponként halad el, így rendszeres időjárási és klimatológiai adatokat fogunk kapni a Marsól – ilyen részletességű atmoszférakutatást egyetlen marsi űrszonda sem végzett még.

A Hope űrszonda indítása egy japán H-2A rakétával a Tanegasima űrközpontból. Kép forrása: Mohammed Bin Rashid Space Centre

Ez lesz az első Mars-misszió ami idén megérkezik a Vörös bolygóhoz az arab-kínai-amerikai trió közül. A következő űreszköz a kínai Tianwen-1 lesz, mely egy nappal később, február 10-én kísérli meg majd a pályára állást. Itt csak május körül várható a leszállás, ugyanis először feltérképezik a lehetséges landolási zónákat. Végül február 18-án érkezik meg majd az amerikai Perseverance rover az Ingenuity helikopterrel a Mars 2020 küldetés keretein belül.


Forrás: Spacejunkie.hu

Bolygós rövidhírek: két fontos missziót hosszabbítottak meg

Szerző: Kovács Gergő

A NASA két fontos bolygókutató missziót folytatásában állapodott meg: a Jupitert vizsgáló Juno és a Mars geológiáját kutató InSight küldetés kapott hosszabbítást.

A Juno 2025 szeptemberéig, az InSight 2022 decemberéig kapott “haladékot”.
Forrás: NASA/JPL-Caltech

A Juno, mely a Jupiter magnetoszféráját, belső szerkezetét vizsgálja és, amely felfedte, hogy a bolygó légköre messze komplexebb, mint ahogy azt eddig a tudósok feltételezték, most 2025 szeptemberéig (vagy a szonda élettartamának végéig, bármelyik is jöjjön előbb) kapott plusz időt, mellyel lehetősége lesz nemcsak a bolygó további tanulmányozására, de a Jupiter gyűrűje, illetve a belső három Galilei-hold, az Io, Europa és Ganymedes tanulmányozására is, utóbbiak esetében közeli átrepülésekkel a holdak “felett”.

Az InSight, mely a Mars belső szerkezetét, tektonikáját, a bolygó kérgének és köpenyének jellemzőit hivatott feltárni, 2022 decemberéig kapott haladékot. A hosszabbítás fő célja egy hosszú-távú jó minőségű “marsrengés-adatsor” összeállítása, melyhez az űrszonda időjárásjelző állomásának adatait is felhasználják.

Forrás: NASA/JPL

Bolygós rövidhírek: ősi láva a Marson

Szerző: Marcu András

A NASA MRO HiRISE kamerája egy érdekes felvételt készített a Mars bolygó felszínéről.

Az Olympus Mons és a Tharsis Mons a Mars két legnagyobb vulkánja, amelyekre a Mariner-9 űrszonda segítségével találtunk rá. Bár előtte már földi megfigyelők is észrevették őket, de a vulkanikus eredetükre csak később derült fény.

A Mars bolygón sok nyoma maradt a régi lávafolyamoknak, igazából a bolygó legalább felét vulkanikus kőzet borítja. A legtöbb kutató szerint a vulkanikus aktivitás körülbelül 500 millió éve állt le, bár egyesek szerint még mindig van minimális aktivitás.

Nemrég a HiRISE (High-Resolution Imaging Science Experiment – Nagy Felbontású Képalkotó Tudományos Kísérlet) csapata ősi lávafolyamokat ábrázoló képet közölt. A kráterben jól látszik az árok, amit a folyó láva vájt a kőzetbe.

A Mars és a Föld geológiailag nagyon hasonló bolygók, több különálló rétegből állnak. A magjuk nehéz elemekből áll, a könyebb elemek a felszínen találhatóak. A különbség a felszínükben az, hogy a Földön a szél, az eső és a bioszféra eltűntette a lávafolyások nyomainak nagyrészét.